Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Nativitátem Vírginis Maríæ celebrémus: * Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Ant. Nativitátem Vírginis Maríæ celebrémus: * Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Nativitátem Vírginis Maríæ celebrémus: * Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Nativitátem Vírginis Maríæ celebrémus: * Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Nativitátem Vírginis Maríæ celebrémus: * Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
Ant. Nativitátem Vírginis Maríæ celebrémus: * Christum ejus Fílium adorémus Dóminum.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Let us keep the Birthday of the Virgin Mary. * Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Ant. Let us keep the Birthday of the Virgin Mary. * Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Let us keep the Birthday of the Virgin Mary. * Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Let us keep the Birthday of the Virgin Mary. * Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Let us keep the Birthday of the Virgin Mary. * Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
Ant. Let us keep the Birthday of the Virgin Mary. * Let us worship Christ, her Son, and her Lord and ours.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Quem terra, pontus, sídera
Colunt, adórant, prædicant,
Trinam regéntem máchinam,
Claustrum Maríæ bájulat.
Cui luna, sol, et ómnia
Desérviunt per témpora,
Perfúsa cæli grátia,
Gestant puéllæ víscera.
Beáta Mater múnere,
Cujus supérnus ártifex
Mundum pugíllo cóntinens,
Ventris sub arca clausus est.
Beáta cæli núntio,
Fœcúnda sancto Spíritu,
Desiderátus géntibus,
Cujus per alvum fusus est.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Kit tenger, föld és csillagok:
Áld és imád és prédikál,
A hármas mindenség Ura
Mária rejtekébe száll.
Kinek nap, hold és mindenek
Szolgálnak ezredek során:
Kegyelemtől eláradott
Szíve alatt hordja a Lány.
Ó boldog égi híradás:
Kinek ama nagy Alkotó
Méhébe vonja meg magát,
A mindenséget átfogó.
Ó boldog, égi hívatás:
A Szentlélek mívelt csodát,
Hogy akiért a nemzetek
Sóhajtanak: szívébe szállt.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Commune aut Festo}
Nocturn I.
Ant. Benedícta tu.
Psalmus 8 [1]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a szentek közös officiumából}
Nocturn I.
Ant. Áldott vagy te az asszonyok között.
Zsoltár 8 [1]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus.
|
Ant. Sicut myrrha.
Psalmus 18 [2]
18:2 Cæli enárrant glóriam Dei: * et ópera mánuum ejus annúntiat firmaméntum.
18:3 Dies diéi erúctat verbum, * et nox nocti índicat sciéntiam.
18:4 Non sunt loquélæ, neque sermónes, * quorum non audiántur voces eórum.
18:5 In omnem terram exívit sonus eórum: * et in fines orbis terræ verba eórum.
18:6 In sole pósuit tabernáculum suum: * et ipse tamquam sponsus procédens de thálamo suo:
18:6 Exsultávit ut gigas ad curréndam viam, * a summo cælo egréssio ejus:
18:7 Et occúrsus ejus usque ad summum ejus: * nec est qui se abscóndat a calóre ejus.
18:8 Lex Dómini immaculáta, convértens ánimas: * testimónium Dómini fidéle, sapiéntiam præstans párvulis.
18:9 Justítiæ Dómini rectæ, lætificántes corda: * præcéptum Dómini lúcidum, illúminans óculos.
18:10 Timor Dómini sanctus, pérmanens in sǽculum sǽculi: * judícia Dómini vera, justificáta in semetípsa.
18:11 Desiderabília super aurum et lápidem pretiósum multum: * et dulcióra super mel et favum.
18:12 Étenim servus tuus custódit ea, * in custodiéndis illis retribútio multa.
18:13 Delícta quis intéllegit? ab occúltis meis munda me: * et ab aliénis parce servo tuo.
18:14 Si mei non fúerint domináti, tunc immaculátus ero: * et emundábor a delícto máximo.
18:15 Et erunt ut compláceant elóquia oris mei: * et meditátio cordis mei in conspéctu tuo semper.
18:15 Dómine, adjútor meus, * et redémptor meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sicut myrrha elécta, odórem dedísti suavitátis, sancta Dei Génitrix.
|
Ant. Istennek szent anyja.
Zsoltár 18 [2]
18:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, * és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat.
18:3 Ezt beszéli a nap a jövő napnak, * erre tanítja az éj a jövő éjt.
18:4 Nincs nyelv, sem beszéd, * melyen nem hallatnék az ő szavuk;
18:5 Egész földre elhat az ő szózatuk, * és a földkerekség határaira igéjük.
18:6 Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, * melyből, mint a vőlegény az ő terméből, kilépvén,
18:6 örömmel futja pályáját, mint a hős. * Kijövete az ég egyik véghatárától,
18:7 és járása másik végéig, * és nincs, ki elrejtse magát hevétől.
18:8 Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; * az Úr bizonyságtétele hű, bölcsességet adó a kisdedeknek.
18:9 Az Úr rendelései egyenesek, szíveket vigasztalók; * az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.
18:10 Az Úr félelme szent, megmaradó örökkön-örökké, * az Úr ítéletei igazak, igazolvák önmagukban.
18:11 Kívánatosabbak az aranynál és sok drágakőnél, * és édesebbek a színméznél és a lépesméznél.
18:12 A te szolgád meg is tartja azokat, * megtartásukban sok a jutalom.
18:13 De a vétkeket ki veszi észre? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engem, * és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat.
18:14 Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, * és nagy vétkektől tisztulok meg.
18:15 És kedvesek lesznek az én szám beszédei, * és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron,
18:15 Uram, én segítőm * és megváltóm.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Istennek szent anyja illatosabb vagy mint a legjobb mirha.
|
Ant. Ante torum.
Psalmus 23 [3]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo ejus: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto ejus?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec jurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Jacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ante torum hujus Vírginis frequentáte nobis dúlcia cántica drámatis.
|
Ant. E szent Szűz előtt.
Zsoltár 23 [3]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. E szent Szűz előtt énekeljétek ujra a hála dalát.
|
℣. Spécie tua et pulchritúdine tua.
℟. Inténde, próspere procéde, et regna.
|
℣. A te ékességeddel és * szépségeddel
℟. Indúlj meg, járj szerencsésen és országolj
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
De libro Job
Job 31:1-6
1 Pépigi fœdus cum óculis meis, ut ne cogitárem quidem de vírgine.
2 Quam enim partem habéret in me Deus désuper, et hereditátem Omnípotens de excélsis?
3 Numquid non perdítio est iníquo, et alienátio operántibus injustítiam?
4 Nonne ipse consíderat vias meas, et cunctos gressus meos dinúmerat?
5 Si ambulávi in vanitáte, et festinávit in dolo pes meus,
6 Appéndat me in statéra justa, et sciat Deus simplicitátem meam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Quis mihi tríbuat, ut in inférno prótegas me et abscóndas me, donec pertránseat furor tuus, Dómine, nisi tu, qui solus es Deus?
* Et constítuas mihi tempus, in quo recordéris mei?
℣. Numquid sicut dies hóminis dies tui, ut quæras iniquitátem meam; cum sit nemo, qui de manu tua possit erúere.
℟. Et constítuas mihi tempus, in quo recordéris mei?
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
Jób könyvéből
Job 31:1-6
1 A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.
2 Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?
3 Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?
4 Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?
5 Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,
6 Akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O that Thou wouldest hide me in the grave; that Thou wouldest keep me secret, until thy wrath be past, even thine, O Lord, Thou That alone art God;
* That Thou wouldest appoint me a set time, and remember me!
℣. Are thy days as the days of man, that Thou inquirest after mine iniquity, and there is none that can deliver out of thine hand.
℟. That Thou wouldest appoint me a set time, and remember me!
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
Job 31:7-12
7 Si declinávit gressus meus de via, et si secútum est óculos meos cor meum, et si mánibus meis adhǽsit mácula,
8 Seram, et álius cómedat, et progénies mea eradicétur.
9 Si decéptum est cor meum super mulíere, et si ad óstium amíci mei insidiátus sum,
10 Scortum altérius sit uxor mea, et super illam incurvéntur álii.
11 Hoc enim nefas est et iníquitas máxima;
12 Ignis est usque ad perditiónem dévorans et ómnia eradícans genímina.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Utinam appenderéntur peccáta mea, quibus iram mérui,
* Et calámitas, quam pátior, in statéra.
℣. Quasi aréna maris hæc grávior apparéret, unde et verba mea dolóre sunt plena.
℟. Et calámitas, quam pátior, in statéra.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
Job 31:7-12
7 Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,
8 Akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.
9 Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján,
10 Akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!
11 Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való.
12 Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O that my sins, whereby I have deserved wrath;
* And the calamity whereunder I suffer, were laid in the balances together.
℣. For now it would appear heavier than the sand of the sea, therefore also my words are full of sorrow.
℟. And the calamity, whereunder I suffer, were laid in the balances together.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Job 31:13-18
13 Si contémpsi subíre judícium cum servo meo et ancílla mea, cum disceptárent advérsum me:
14 Quid enim fáciam, cum surréxerit ad judicándum Deus? et, cum quæsíerit, quid respondébo illi?
15 Numquid non in útero fecit me, qui et illum operátus est? et formávit me in vulva unus?
16 Si negávi, quod volébant, paupéribus et óculos víduæ exspectáre feci;
17 Si comédi buccéllam meam solus, et non comédit pupíllus ex ea
18 (quia ab infántia mea crevit mecum miserátio, et de útero matris meæ egréssa est mecum).
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Quare detraxístis sermónibus veritátis? ad increpándum verba compónitis et subvértere nitímini amícum vestrum:
* Verúmtamen quæ cogitástis, expléte.
℣. Quod justum est, judicáte; et non inveniétis in lingua mea iniquitátem.
℟. Verúmtamen quæ cogitástis, expléte.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Verúmtamen quæ cogitástis, expléte.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
Job 31:13-18
13 Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,
14 Mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?
15 Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?
38 Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,
39 Ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam,
40 Akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon!
16 Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,
17 Vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam,
18 - ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! -
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Why do ye argue against the words of truth? Do ye imagine words to reprove me and strive to confound one that is your friend?
* Nevertheless, finish that ye have in mind.
℣. Judge that which is just, and ye shall find no iniquity in my tongue.
℟. Nevertheless, finish that ye have in mind.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Nevertheless, finish that ye have in mind.
|
Nocturn II.
Ant. Spécie tua.
Psalmus 44 [4]
44:2 Eructávit cor meum verbum bonum: * dico ego ópera mea Regi.
44:2 Lingua mea cálamus scribæ: * velóciter scribéntis.
44:3 Speciósus forma præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis: * proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
44:4 Accíngere gládio tuo super femur tuum, * potentíssime.
44:5 Spécie tua et pulchritúdine tua: * inténde, próspere procéde, et regna.
44:5 Propter veritátem, et mansuetúdinem, et justítiam: * et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.
44:6 Sagíttæ tuæ acútæ, pópuli sub te cadent: * in corda inimicórum Regis.
44:7 Sedes tua, Deus, in sǽculum sǽculi: * virga directiónis virga regni tui.
44:8 Dilexísti justítiam, et odísti iniquitátem: * proptérea unxit te Deus, Deus tuus, óleo lætítiæ præ consórtibus tuis.
44:9 Myrrha, et gutta, et cásia a vestiméntis tuis, a dómibus ebúrneis: * ex quibus delectavérunt te fíliæ regum in honóre tuo.
44:10 Ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto: * circúmdata varietáte.
44:11 Audi fília, et vide, et inclína aurem tuam: * et oblivíscere pópulum tuum et domum patris tui.
44:12 Et concupíscet Rex decórem tuum: * quóniam ipse est Dóminus Deus tuus, et adorábunt eum.
44:13 Et fíliæ Tyri in munéribus * vultum tuum deprecabúntur: omnes dívites plebis.
44:14 Omnis glória ejus fíliæ Regis ab intus, * in fímbriis áureis circumamícta varietátibus.
44:15 Adducéntur Regi vírgines post eam: * próximæ ejus afferéntur tibi.
44:16 Afferéntur in lætítia et exsultatióne: * adducéntur in templum Regis.
44:17 Pro pátribus tuis nati sunt tibi fílii: * constítues eos príncipes super omnem terram.
44:18 Mémores erunt nóminis tui: * in omni generatióne et generatiónem.
44:18 Proptérea pópuli confitebúntur tibi in ætérnum: * et in sǽculum sǽculi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Spécie tua et pulchritúdine tua inténde, próspere procéde, et regna.
|
Nocturn II.
Ant. A te ékességeddel és.
Zsoltár 44 [4]
44:2 Az én szívem jó beszédet önt ki; * a királynak ajánlom énekemet.
44:2 Az én nyelvem az író tolla, * ki gyorsan ír.
44:3 Ékes alakú vagy az emberek fiai fölött, kedvesség van elöntve ajkaidon; * azért áldott meg téged az Isten mindörökké.
44:4 Kösd fel oldaladra kardodat, * leghatalmasabb!
44:5 A te ékességeddel és szépségeddel * indulj meg, járj szerencsésen és országolj
44:5 A valóságért és szelídségért és igazságért; * és jobbod csodálatosan elvezet téged.
44:6 Nyilaid élesek, népek esnek el alattad, * a király ellenségeinek szíveibe (hatolnak) . *
44:7 A te széked, Isten, mindörökkön-örökké áll; * igazság pálcája a te országod pálcája.
44:8 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; * azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigasság olajával társaid fölött.
44:9 Mirha és áloé és kasszia van ruházatodban az elefántcsont-házakból, * melyekkel gyönyörködtettek téged a királyok leányai a te dicsőségedben.
44:10 A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, * körülvétetve sokszínű ékességgel.
44:11 Halljad, leányom, és lássad, és hajtsd ide füledet; * és feledd el népedet és atyád házát.
44:12 És a király megkívánja ékességedet; * mert ő a te Urad Istened, és imádni fogják őt.
44:13 És Tírusz leányai, * a község minden gazdagjai ajándékokkal könyörögni fognak színed előtt.
44:14 A király leányának minden dicsősége belül vagyon, * arannyal szegélyezett sokszínű öltözetében.
44:15 Utána szüzek vezettetnek a királyhoz, * az ő társai hozzád vitetnek;
44:16 Bevitetnek vigassággal és örvendezéssel, * behozatnak a király templomába.
44:17 Atyáid helyett fiak születnek neked; * fejedelmekké rendeled azokat az egész földön.
44:18 Megemlékeznek a te nevedről * minden nemzedékről nemzedékre;
44:18 Azért a népek dicsérni fognak téged örökké * és mindörökkön-örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. A te ékességeddel és szépségeddel, indúlj meg, járj szerencsésen és országolj.
|
Ant. Adjuvábit eam.
Psalmus 45 [5]
45:2 Deus noster refúgium, et virtus: * adjútor in tribulatiónibus, quæ invenérunt nos nimis.
45:3 Proptérea non timébimus dum turbábitur terra: * et transferéntur montes in cor maris.
45:4 Sonuérunt, et turbátæ sunt aquæ eórum: * conturbáti sunt montes in fortitúdine ejus.
45:5 Flúminis ímpetus lætíficat civitátem Dei: * sanctificávit tabernáculum suum Altíssimus.
45:6 Deus in médio ejus, non commovébitur: * adjuvábit eam Deus mane dilúculo.
45:7 Conturbátæ sunt gentes, et inclináta sunt regna: * dedit vocem suam, mota est terra.
45:8 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Jacob.
45:9 Veníte, et vidéte ópera Dómini, quæ pósuit prodígia super terram: * áuferens bella usque ad finem terræ.
45:10 Arcum cónteret, et confrínget arma: * et scuta combúret igni.
45:11 Vacáte, et vidéte quóniam ego sum Deus: * exaltábor in géntibus, et exaltábor in terra.
45:12 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Jacob.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adjuvábit eam Deus vultu suo: Deus in médio ejus, non commovébitur.
|
Ant. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
Zsoltár 45 [5]
45:2 A mi Istenünk oltalom és erő; * segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
45:3 Azért nem félünk, ha a föld megrendül is, * és a hegyek a tenger szívébe vitetnek.
45:4 Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, * rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:
45:5 A folyó rohama fölvidítja az Isten városát, * megszenteli hajlékát a Fölséges.
45:6 Isten annak közepette van, s nem fog ingani; * megsegíti őt Isten korán reggel.
45:7 Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; * ő szózatát adta, és megrendült a föld.
45:8 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
45:9 Jöjjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön: * megszüntetvén a hadakat a föld végéig,
45:10 Eltöri a kézíjat, és összezúzza a fegyvereket, * és a pajzsokat megégeti tűzzel.
45:11 Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; * fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
45:12 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
|
Ant. Sicut lætántium.
Psalmus 86 [6]
86:1 Fundaménta ejus in móntibus sanctis: * díligit Dóminus portas Sion super ómnia tabernácula Jacob.
86:3 Gloriósa dicta sunt de te, * cívitas Dei.
86:4 Memor ero Rahab, et Babylónis * sciéntium me.
86:4 Ecce, alienígenæ, et Tyrus, et pópulus Æthíopum, * hi fuérunt illic.
86:5 Numquid Sion dicet: Homo, et homo natus est in ea: * et ipse fundávit eam Altíssimus?
86:6 Dóminus narrábit in scriptúris populórum, et príncipum: * horum, qui fuérunt in ea.
86:7 Sicut lætántium ómnium * habitátio est in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sicut lætántium ómnium nostrum habitátio est in te, sancta Dei Génitrix.
|
Ant. Istennek szent Anyja.
Zsoltár 86 [6]
86:1 Az ő alapjai a szent hegyeken vannak; * szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
86:3 Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, * Isten városa.
86:4 Megemlékezem Ráhábról és Babilonról, * hogy megismerjenek engem.
86:4 Íme az idegenek, és Tírusz és az etiópok népe, * ezek is oda valók.
86:5 Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; * és maga alapította azt a Fölséges?
86:6 Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek írásaiban, * azokéban, kik benne vannak.
86:7 Mindnyájan vigadni fognak, * kiknek lakásuk vagyon benned.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Istennek szent Anyja boldogok vagyunk ha te melletünk vagy.
|
℣. Adjuvábit eam Deus vultu suo.
℟. Deus in médio ejus, non commovébitur.
|
℣. Nem inog meg, Isten lakik benne,
℟. Isten már hajnalban is védelmezi
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 4
Sermo sancti Bernardi Abbatis.
Sermo in cap. 12. Apocalypsis, ante medium.
Novum fecit Dominus super terram, ut mulier circumdaret virum, nec alium quam Christum, de quo dicitur: Ecce vir, Oriens nomen ejus. Novum quoque fecit in cælo, ut mulier sole appareret amicta. Denique et coronavit eum, et vicissim ab eo meruit coronari. Egredimini filiæ Sion, et videte regem Salomonem in diademate, quo coronavit eum mater sua. Verum hoc alias. Interim sane ingredimini magis, et videte Reginam in diademate, quo coronavit eam filius suus. In capite, inquit, ejus corona stellarum duodecim.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Natívitas gloriósæ Vírginis Maríæ ex semine Abrahæ, ortæ de tribu Juda, clara ex stirpe David;
* Cujus vita ínclita cunctas illústrat ecclésias.
℣. Hódie nata est beáta Virgo María ex progénie David.
℟. Cujus vita ínclita cunctas illústrat ecclésias.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
4. olvasmány
From the Sermons of St. Bernard, Abbot of Clairvaux,
on Apoc. xii. I.
The Lord hath created a new thing in the earth, a woman shall compass a man. Jer. xxxi. 22. And this man is no other than Christ, of Whom it is said Behold the Man Whose name is The Dayspring Zech. vi. 12. In heaven also hath the Lord created a new thing, a woman clothed with the sun. She also hath crowned Him and hath earned from Him a crown in return. Go forth, O ye daughters of Zion, and behold King Solomon with the crown wherewith his mother crowned him. Cant. iii. ii. And again go forth now, and behold the Queen with the crown wherewith her Son crowned her. And upon her head, saith St. John, a crown of twelve stars.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. This day was born the glorious Virgin Mary, a child of the seed of Abraham, a daughter of the tribe of Judah, a Princess of the lineage of David.
* This is she whose famous life still sheddeth lustre upon all the Churches.
℣. This day was the Blessed Virgin Mary born of the lineage of David.
℟. This is she whose famous life still sheddeth lustre upon all the Churches.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 5
Dignum plane stellis coronari caput, quod et ipsis longe clarius micans, ornet eas potius quam ornetur ab eis. Quidni coronent sidera, quam sol vestit? Sicut dies verni, ait, circumdabant eam flores rosarum et lilia convallium. Nimirum læva sponsi sub capite ejus, et jam dextera illius amplexatur eam. Quis illas æstimet gemmas? Quis stellas nominet, quibus Mariæ regium diadema compactum est?
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Cum jucunditáte Nativitátem beátæ Maríæ celebrémus,
* Ut ipsa pro nobis intercédat ad Dóminum Jesum Christum.
℣. Corde et ánimo Christo canámus glóriam in hac sacra solemnitáte præcélsæ Genetrícis Dei Maríæ.
℟. Ut ipsa pro nobis intercédat ad Dóminum Jesum Christum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
5. olvasmány
What is an head worthy to be crowned with stars whose own glory is greater than theirs, and rather giveth than receiveth lustre from them. Why should not she have stars for her crown, who hath the sun for her clothing? And about her it was as the flower of roses in the spring of the year, and lilies of the valleys. Ecclus. 1. 8. The left hand of her Bridegroom is under her head, and his right hand doth embrace her. Cant. ii. 6. Who shall appraise these starry jewels whereof is made the Queenly crown of Mary?
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Let us keep with rejoicing the Birthday of the Blessed Mary,
* That she may pray for us to our Lord Jesus Christ.
℣. With all our heart and with all our soul let us sing praise to Christ on this the solemn Feastday of Mary the mighty Mother of God.
℟. That she may pray for us to our Lord Jesus Christ.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 6
Quid ergo sidereum micat in generatione Mariæ? Plane quod ex regibus orta, quod ex semine Abrahæ, quod generosa ex stirpe David. Si id parum videtur, adde quod generationi illi ob singulare privilegium sanctitatis divinitus noscitur esse concessa, quod longe ante eisdem patribus cælitus repromissa, quod mysticis præfigurata miraculis, quod oraculis prænuntiata propheticis. Hanc enim sacerdotalis virga dum sine radice fioruit: hanc Gedeonis vellus, dum in medio siccæ areæ maduit: hanc in Ezechielis visione Orientalis porta, quæ nulli umquam patuit, præsignabat.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Natívitas tua, Dei Génitrix Virgo, gáudium annuntiávit univérso mundo;
* Ex te enim ortus est sol justítiæ, Christus Deus noster: * Qui, solvens maledictiónem, dedit benedictiónem; et confúndens mortem, donávit nobis vitam sempitérnam.
℣. Benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui.
℟. Ex te enim ortus est sol justítiæ, Christus Deus noster.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Qui, solvens maledictiónem, dedit benedictiónem; et confúndens mortem, donávit nobis vitam sempitérnam.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
6. olvasmány
What starry splendour flasheth in the birth of Mary? Manifestly, she was a daughter of Kings, a child of the seed of Abraham, a Princess of the lineage of David. But whereas this is but too little, add that she is known to have been granted by God to that race, on account of the singular privilege of holiness which the same possesseth, to have been promised from heaven long before her fathers were born, to have been foreshadowed by mysterious wonders, and foretold by the utterances of Prophets. She was the rootless rod of Aaron the Priest, which yet budded, and brought forth buds, and bloomed blossoms, and yielded almonds. Num. xvii. 8. She was the fleece of Gideon, which was put in the floor, and whereon only there was dew when it was dry upon all the earth beside. Judges vi. 37, 38. She was the gate which Ezekiel saw, which looked toward the East and was shut, and the Lord said unto him: This gate shall be shut, it shall not be opened, and no man shall enter in by it. Ezek. xliv. 1, 2.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Thy Birth, O Virgin Mother of God, was a message of joy to the whole world;
* For out of thee rose the Sun of righteousness, even Christ our God, Who hath taken away the curse and brought a blessing, confounded death, and given unto us everlasting life.
℣. Blessed art thou among women, and blessed is the Fruit of thy womb.
℟. For out of thee rose the Sun of righteousness, even Christ our God.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Who hath taken away the curse and brought a blessing, confounded death, and given unto us everlasting life.
|
Nocturn III.
Ant. Gaude, María Virgo:
Psalmus 95 [7]
95:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * cantáte Dómino, omnis terra.
95:2 Cantáte Dómino, et benedícite nómini ejus: * annuntiáte de die in diem salutáre ejus.
95:3 Annuntiáte inter gentes glóriam ejus, * in ómnibus pópulis mirabília ejus.
95:4 Quóniam magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * terríbilis est super omnes deos.
95:5 Quóniam omnes dii géntium dæmónia: * Dóminus autem cælos fecit.
95:6 Conféssio, et pulchritúdo in conspéctu ejus: * sanctimónia et magnificéntia in sanctificatióne ejus.
95:7 Afférte Dómino, pátriæ géntium, afférte Dómino glóriam et honórem: * afférte Dómino glóriam nómini ejus.
95:8 Tóllite hóstias, et introíte in átria ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
95:9 Commoveátur a fácie ejus univérsa terra: * dícite in géntibus quia Dóminus regnávit.
95:10 Étenim corréxit orbem terræ qui non commovébitur: * judicábit pópulos in æquitáte.
95:11 Læténtur cæli, et exsúltet terra: commoveátur mare, et plenitúdo ejus: * gaudébunt campi, et ómnia quæ in eis sunt.
95:12 Tunc exsultábunt ómnia ligna silvárum a fácie Dómini, quia venit: * quóniam venit judicáre terram.
95:13 Judicábit orbem terræ in æquitáte, * et pópulos in veritáte sua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Gaude, María Virgo: cunctas hǽreses sola interemísti in univérso mundo.
|
Nocturn III.
Ant. Boldog vagy te.
Zsoltár 95 [7]
95:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * énekeljetek az Úrnak, minden föld.
95:2 Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az ő nevét; * hirdessétek napról napra szabadítását.
95:3 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, * minden nép között az ő csodáit.
95:4 Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő; * rettenetes minden istenek fölött.
95:5 Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; * az Úr pedig alkotta az egeket.
95:6 Hálaadás és szépség vagyon színe előtt, * szentség és fönség az ő szentélyében.
95:7 Adjatok az Úrnak népek hazái, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet. * Adjatok az Úr nevének dicsőséget;
95:8 Vigyetek áldozatokat, és menjetek az ő tornácaiba. * Imádjátok az Urat szent tornácában;
95:9 Rendüljön meg orcája előtt az egész föld. * Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol;
95:10 Ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog inogni; * igazságban ítéli meg a népeket.
95:11 Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; induljon meg a tenger, és ami azt betölti; * örüljenek a mezők, és mind ami azokon vagyon;
95:12 örvendezzen az erdők minden fája az Úr színe előtt, mert eljő *; eljő a földet ítélni.
95:13 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket igaz volta szerint.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Boldog vagy te O szűz Mária * legyözted a világ tévelygéseit.
|
Ant. Dignáre me.
Psalmus 96 [8]
96:1 Dóminus regnávit, exsúltet terra: * læténtur ínsulæ multæ.
96:2 Nubes, et calígo in circúitu ejus: * justítia, et judícium corréctio sedis ejus.
96:3 Ignis ante ípsum præcédet, * et inflammábit in circúitu inimícos ejus.
96:4 Illuxérunt fúlgura ejus orbi terræ: * vidit, et commóta est terra.
96:5 Montes, sicut cera fluxérunt a fácie Dómini: * a fácie Dómini omnis terra.
96:6 Annuntiavérunt cæli justítiam ejus: * et vidérunt omnes pópuli glóriam ejus.
96:7 Confundántur omnes, qui adórant sculptília: * et qui gloriántur in simulácris suis.
96:7 Adoráte eum, omnes Ángeli ejus: * audívit, et lætáta est Sion.
96:8 Et exsultavérunt fíliæ Judæ, * propter judícia tua, Dómine:
96:9 Quóniam tu Dóminus Altíssimus super omnem terram: * nimis exaltátus es super omnes deos.
96:10 Qui dilígitis Dóminum, odíte malum: * custódit Dóminus ánimas sanctórum suórum, de manu peccatóris liberábit eos.
96:11 Lux orta est justo, * et rectis corde lætítia.
96:12 Lætámini, justi, in Dómino: * et confitémini memóriæ sanctificatiónis ejus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dignáre me laudáre te, Virgo sacráta: da mihi virtútem contra hostes tuos.
|
Ant. Szent Szűz, hallgasd meg könyörgéseinket.
Zsoltár 96 [8]
96:1 Az Úr országol, örvendezzen a föld; * vigadjon a sok sziget.
96:2 Felhő és homály van körötte, * igazság és ítélet az ő székének alapja.
96:3 Tűz jár előtte, * és megemészti köröskörül ellenségeit.
96:4 Villámai megvilágítják a föld kerekségét; * látja és megrendül a föld.
96:5 A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, * az Úr színe előtt az egész föld.
96:6 Az egek hirdetik az ő igazságát; * és minden nép az ő dicsőségét.
96:7 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, * és kik bálványaikban dicsekszenek.
96:7 Imádjátok őt, minden angyalai. * * Hallja ezt Sion, és örül;
96:8 és Júda leányai örvendeznek * a te ítéleteidben, Uram.
96:9 Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, * igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
96:10 Kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt; * az Úr megőrzi az ő szentjei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket.
96:11 Világosság támadott az igaznak, * és vigasság az egyenesszívűeknek.
96:12 Vigadjatok, igazak, az Úrban, * és dicsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Szent Szűz, hallgasd meg könyörgéseinket adj erőt ellenségeink ellen.
|
Ant. Post partum.
Psalmus 97 [9]
97:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * quia mirabília fecit.
97:1 Salvávit sibi déxtera ejus: * et brácchium sanctum ejus.
97:2 Notum fecit Dóminus salutáre suum: * in conspéctu géntium revelávit justítiam suam.
97:3 Recordátus est misericórdiæ suæ, * et veritátis suæ dómui Israël.
97:3 Vidérunt omnes términi terræ * salutáre Dei nostri.
97:4 Jubiláte Deo, omnis terra: * cantáte, et exsultáte, et psállite.
97:5 Psállite Dómino in cíthara, in cíthara et voce psalmi: * in tubis ductílibus, et voce tubæ córneæ.
97:6 Jubiláte in conspéctu regis Dómini: * moveátur mare, et plenitúdo ejus: orbis terrárum, et qui hábitant in eo.
97:8 Flúmina plaudent manu, simul montes exsultábunt a conspéctu Dómini: * quóniam venit judicáre terram.
97:9 Judicábit orbem terrárum in justítia, * et pópulos in æquitáte.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Post partum, Virgo, invioláta permansísti: Dei Génitrix, intercéde pro nobis.
|
Ant. Szűz maradtál miutan megszülted szent Fiad.
Zsoltár 97 [9]
97:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * mert csoda dolgokat cselekedett.
97:1 Megsegítette őt jobbja * és az ő szent karja.
97:2 Az Úr kijelentette szabadítását, * a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságát.
97:3 Megemlékezett irgalmasságáról * és igazmondásáról Izrael háza iránt.
97:3 A föld minden határa látja * a mi Istenünk szabadítását.
97:4 Örvendezzetek az Istennek, minden föld, * énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
97:5 Zengjetek az Úrnak citerán, citerával, és zsoltárszóval * harsonazengés és kürthangok között.
97:6 Örvendezzetek az Úr, a király színe előtt. * Induljon meg a tenger, és mi azt betölti; a föld kereksége, és a kik azon laknak.
97:8 Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek az Úr színe előtt; * mert eljő a földet ítélni.
97:9 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket egyenességgel.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Szűz maradtál miutan megszülted szent Fiad Istennek szeplőtelen anyja, könyörögj érettünk.
|
℣. Elégit eam Deus, et præelégit eam.
℟. In tabernáculo suo habitáre facit eam.
|
℣. Isten választotta őt születése előtt
℟. Hogy sátraban lakjék színe előtt
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum.
Matt 1:1-17
Liber generationis Jesu Christi filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac. Isaac autem genuit Jacob. Et réliqua.
Homilia sancti Hilarii Epíscopi.
Comment. in Matth. can. 1.
Gressus quem Matthæus in ordine regiæ successionis ediderat, et quem Lucas per sacerdotalem ordinem dinumerat, uterque agnationem in Domino utriusque tribus significat, et rectæ generationis gradum ponit: quia sacerdotalis et regiæ tribus societas, per David ex conjugio inita, jam a Salathiel in Zorobabel confirmatur ex genere. Atque ita, dum Matthæus paternam originem, quæ ex Juda proficiscebatur, recenset; Lucas vero acceptum per Nathan ex tribu Levi genus edocet: suis uterque partibus Domino nostro Jesu Christo, qui est æternus et Rex et Sacerdos, étiam in carnali ortu utriusque generis gloriam probaverunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Beátam me dicent omnes generatiónes,
* Quia fecit mihi Dóminus magna qui potens est, et sanctum nomen ejus.
℣. Et misericórdia ejus a progénie in progénies timéntibus eum.
℟. Quia fecit mihi Dóminus magna qui potens est, et sanctum nomen ejus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
7. olvasmány
Evangélium Szt Máté könyvéből
Matt 1:1-17
Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot És így tovább.
Homily by St Hilary, Bishop of Poitiers.
Comment, on Matth. i.)
By the generation which Matthew noteth in the Kingly, and Luke in the Priestly descent of our Lord, both mean to show His relationship with each race, and both reach it in the clear line of the pedigree which they are tracing, for that connection between the Kingly and Priestly houses which was begun by the marriage of David was fully accomplished in the link between Salathiel and Zorobabel. And so while Matthew recordeth the line from father to son coming down from Judah, and Luke teacheth the descent from the tribe of Levi through Nathan, both prove that by His forefathers our Lord Jesus, Who is already a King and a Priest from everlasting to everlasting, hath also the right to these dignities by earthly inheritance.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. All generations shall call me blessed.
* For He that is mighty, even the Lord, hath done to me great things; and Holy is His Name.
℣. And his mercy is on them that fear Him, from generation to generation.
℟. He that is mighty, even the Lord, hath done to me great things; and Holy is His Name.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Cujus festum cólimus, ipsa Virgo vírginum intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.
Lectio 8
Quod vero Joseph potius quam Mariæ nativitas recensetur, nihil refert: eadem enim est totius tribus atque una cognatio. Exemplum autem étiam Matthæus et Lucas dederunt, patres invicem appellantes, non tam genere, quam gente: quia ab una tribu cœpta, sub unius successionis et originis familia continetur. Cum enim filius David atque Abrahæ sit ostendendus, ita Matthæus cœpit: Liber generationis Jesu Christi filii David, filii Abraham.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Felix namque es, sacra Virgo María, et omni laude digníssima:
* Quia ex te ortus est sol justítiæ, Christus, Deus noster.
℣. Ora pro pópulo, intérveni pro clero, intercéde pro devóto femíneo sexu: séntiant omnes tuum juvámen, quicúmque célebrant tuam sanctam Visitatiónem.
℟. Quia ex te ortus est sol justítiæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Christus, Deus noster.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, a Szűzek szűze járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.
8. olvasmány
That it is the pedigree of Joseph and not of Mary which is given mattereth nothing, seeing that they were both of the same tribe and of the same family. Both Matthew and Luke afford instances of giving the title of father and son to persons who were only fore-father and descendant, the line being treated as one where the descent is in the same blood. Thus when Matthew will show that the Lord was the Son of David and Abraham, he saith The Book of the generation of Jesus Christ, the Son of David, the son of Abraham.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O Holy Virgin Mary, happy indeed art thou, and right worthy of all praise
* For out of thee rose the Sun of righteousness, even Christ our God.
℣. Pray for the people, plead for the clergy, make intercession for all women vowed to God. Let all that are making this holy memorial of thy Visitation feel the might of thine assistance.
℟. For out of thee rose the Sun of righteousness.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Even Christ our God.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 9
Commemoratio pro Ss. Mart. Proto et Hyacintho.
Protus et Hyacinthus fratres, beátæ Eugeniæ Vírginis eunuchi, una cum illa ab Héleno episcopo baptizati, ac stúdiis déditi divinárum litterárum, aliquámdiu in Ægypto inter ascetas mira humilitate et vitæ sanctitáte vixérunt. Sed póstea, sanctam Vírginem Eugeniam Romam prosecuti, Gallieno imperatóre, in Urbe propter christianæ fidei professiónem comprehénsi sunt. A quibus cum nullo modo impetrari posset ut, christianam religiónem deseréntes, deos cólerent, acerbis verbéribus cæsi, secúri feriúntur tertio Idus Septembris.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
9. olvasmány
Commemoratio for the holy Martyrs Protus and Hyacinth.
Protus and Hyacinth were brethren, eunuchs of the blessed Virgin Eugenia, and were baptized along with her by Bishop Helenus. They gave themselves to the study of God's Word, and dwelt for a while in wonderful lowliness and holiness of life in a monastery in Egypt. However, they afterwards followed the holy Virgin Eugenia to Rome, in the reign of the Emperor Gallienus, and were arrested in that city for professing the Christian faith. By no means could they be brought to leave the Christian religion and to worship the gods, and they were therefore severely scourged and beheaded, upon the 11th day of September.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Fámulis tuis, quǽsumus, Dómine, cæléstis grátiæ munus impertíre: ut, quibus beátæ Vírginis partus éxstitit salútis exórdium; Nativitátis ejus votíva solémnitas pacis tríbuat increméntum.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant unto us thy servants, we beseech thee, O Lord, the gift of thy heavenly grace, unto whom Thou didst give the first sight of a Saviour as the offspring of a Blessed Virgin, and grant that this Feast, which they keep in honour of the same Virgin, may avail them unto the increase of peace.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|